Felsős voltam, talán hatodikos, mikor anyukám javaslatára elküldtek egy kivizsgálásra, ami során diszgráfiát és diszkalkulust fedeztek fel nálam. Amin nem lepődtünk meg, hiszen édesapám is ezzel a problémával él és vezet egy sikeres vállalkozást. Ez is bizonyíték arra, hogy ettől az ember nem „hülye” és a lehetőségei ugyanúgy megvannak a boldoguláshoz, mint egy „átlag” embernek, csak tudni kell kezelni a kellemetlen visszajelzéseket, amit azért fiatalon elég nehéz.
Az én esetemben a tanáraim nem voltak valami kedvesek. Azt mondták ezt már ebben a korban nem lehet fejleszteni, így csak hagyták, hogy elvegetáljak a csoportban és elküldtek heti szinten 2 fejlesztő órára. (matek/magyar). Emiatt már maga az iskola is hidegrázást okozott számomra és sajnos volt, hogy a diáktársaim sem kezelték helyesen ezt a dolgot velem kapcsolatban. Sokszor voltak féltékenyek, vagy egyes diáktársaim egyszerűen hülye gyereknek tartottak - rosszindulatúak voltak az irigység miatt, mikor én kaptam bizonyos engedményeket és mivel a tanárok nem tudták kezelni ezt a problémát ez még olaj volt a tűzre.
De szerencsére a családomban ez nem volt szégyelleni való, így a szüleimre, testvéreimre és a közeli barátaimra számíthattam, ha támogatásra volt szükségem. Aztán telt-múlt az idő és elvégeztem az iskoláimat és leérettségiztem. Meg volt a négy alap tárgyam (magyar, töri, angol és a szabadon választott), de a tantárgyi felmentés miatt a matek helyett (mivel abból volt felmentésem), választhattam a földrajzot, aminek az eredményére büszke is vagyok. ☺
Mivel nem tanultam tovább, hanem a szakmák gyűjtögetésébe kezdtem, így a matek hiánya nem is okozott gondot a munkahely keresésénél. A munka világában senkit sem érdekel ez és nem volt még olyan HR-es, aki ezen fenn akadt volna. És ha mégis akadna valami nehézség a hétköznapokban- akár fejszámolás, hangos olvasás azt a rutinnal és némi segédeszközzel (pl. pincér rendszer) könnyedén ki lehet küszöbölni.
Összegezve úgy gondolom, hogy a tanárokat meg kéne tanítani arra, hogy ez nem „hülye- nem hülye gyerek” kérdés, hanem egy probléma, amivel lehet élni és lehet kezelni. Nyissanak az új lehetőségek után, vagy legalább a szülőknek mutassanak irányt, hogy merre keressenek megfelelő segítséget.